Sráckoromban a környezetemben élő felnőttek néhány ív papírral és pár ceruzával tudták biztosítani nyugalmukat. Az éjszakába nyúló hétvégi römi- és kanasztapartik csendestársaként kezdtem papíron megmutatni, mi mozog bennem. Kamaszkoromban a fotográfia felé fordultam, vonzott a laboratórium magánya, és persze a "fényképész" népszerűsége. Fotóim marketingcélú felhasználásakor aztán gyakran elégedetlen voltam úgy a feldolgozásukkal, mint az alkalmazott grafikával. A nyolcvanas évek elején azonban alig tudtam valamit színkivonatokról, rácssűrűségről és egyéb rejtélyes dolgokról, így intenzív önképzésbe kezdtem, hogy ne kényszerüljek megalkuvásra képeim publikálásakor. Az önképzés természetesen ma is tart, hiszen a számítástechnika térnyerése a fotográfiai és grafikai munkafolyamatokban állandó információ frissítést igényel. A nyomdai célra készülő grafikai munkáimat már egy évtizede eleve számítógépen készítem, Wacom digitális rajztáblát használva a szabadkézi munkákhoz, hogy a kényszerű digitalizálás okozta időveszteséget elkerülhessem. Mióta a digitális fotótechnika a mindennapi munkában viszonylag kevés kompromisszum árán alkalmassá vált a filmes technika felváltására, alig használok filmet. Persze bennem is él a nosztalgia, és bízom benne, hogy még lesz módom "archaikus" fotó- és grafikai technikákkal dolgozni, de a túlpörgetett türelmetlenség, ami korunk jellemzője, rákényszerít a gyorsabb eredményt adó megoldások használatára.





Grafika