tomtokes.eu

Non-commercial use only
tomtokes.eu's images are provided for personal, non-commercial use. You agree not to use the images on this website for any commercial purpose, sale, resale, or compilation. You are free to use tomtokes.eu's images and content for your non-commercial website/projects only.

No redistribution
tomtokes.eu's images may only be distributed through this web site. While you may use our content for your personal, non-commercial websites or projects, you agree not to redistribute any content on this site as a compilation, etc. Which means you may NOT redistribute the images as stock photography or use the images to create your own photo gallery web site.

Acknowledgment
If you use tomtokes.eu's images for your personal or nonprofit website or projects, it would be nice to have some mention of where the image(s) came from. A link back to this site or a name acknowledgement (Tom Tőkés) would be appreciated.

If you have any questions feel free to email me photo at tomtokes dot eu.

,,Veszprémben július közepén ismét utcára vonulnak a zenészek, így adva hangot tiltakozásuknak a hétköznapok unalmas uralma ellen." ismertette a fesztivált Porga Gyula, Veszprém Megyei Jogú Város alpolgármestere, és néhány itt töltött nap után valószínűleg minden "fesztiválozó" vonakodva fog visszatérni a valóságba, a "hétköznapok unalmas uralmához", ugyanis bizton állíthatom, a X. Veszprémi Utcazene Fesztivál mindenkit elvarázsolt.
A fesztivál egyszerre adott otthont több neves külföldi illetve magyar zenekar és szólista koncertjének, valamint biztosított fellépési lehetőséget számos kevésbé ismert magyar formációnak. Mindezek a fellépések különböző méretű világított és kihangosított színpadokon zajlottak, de természetesen az "igazi" utcazene szerelmesei is remekül szórakozhattak, mert a belvárosban szinte minden sarokban zene szólt.

Természetesen a fesztivál fő célja az, hogy mind a látogatók, mint a zenészek jól szórakozzanak és együtt élvezzék a zenét. A hazai "utcazenészek" az egész rendezvény ideje alatt versenyben álltak egymással, lévén a legjobbak kétszer félmillió forinttal lehettek gazdagabbak.

Meglehetős biztossággal állíthatom azt is, hogy itt mindenki megtalálta a neki kedves muzsikát, hisz a világ legkülönbözőbb pontjairól (Franciaország, Argentína, Olaszország, Ausztrália, Chile) hozták el a zenét a vendégmuzsikusok.

Tőkés Márton

{phocagallery view=categories|imagecategories=1|imagecategoriessize=0|hidecategories=32}

A hattagú, Strassbourgból származó, csupa pirosba és feketébe öltözött ördögi La Fanfare en Pétard a masírozó sramlizenekarok őrültebb és bulisabb változata. A csak fúvós- és ütőshangszereket cipelő zenészek különböző stílusirányzatokat ötvöző, de azért jellemzően ska-funk-hiphop performansza nehezen tűri egy színpad korlátait, így szívesen vegyülnek a velük együtt ugráló közönséggel, és fergeteges mobil showjukkal becserkésznek bárkit.

A Tolga Triót 1998-ban Amszterdamban alapította Tolga During, leginkább Django Reinhardt munkássága által inspirálva, azt ugródeszkaként használva. A trió repertoárjának nagy részét szerző Tolga a gipsy jazz mellett leginkább a balkáni, a francia és a spanyol zenékből merít ihletet. Az 1999-es Bohemia című lemezük (amelyet további hat követett) nyitotta meg számukra a különböző fesztiválok és klubok kapuit, de megjárták a nagyhírű Montreux Jazz Festivalt is.

A tavalyi fesztiválon már nagy sikerrel bemutatkozó olasz csapatot 2000-ben alakította néhány jóbarát, akikben a folkrock és az ír zene szeretete volt a közös pont. Kezdetben jól ismert dalokat és témákat dolgoztak fel, majd később saját stílusuk keresésébe és saját dalaik írásába fogtak. Ihletként szülőföldjük és tágabb környezetük legendáit kutatták fel, és nevükhöz híven (tresca – meseszövés) mesélnek a vidéki élet jellegzetességeiről, szokásairól, furcsa figurákról.

A chilei születésű Nano Stern az utóbbi öt évben – igazi vagabondként – beutazta Nyugat- és Észak-Európát, Ausztráliát, Tibetet és Indiát. Bár először járt Magyarországon, hamar sikerült hallgatóságát hol kórussá alakítani, hol táncra bírni.

{phocagallery view=category|categoryid=31|imageid=2728}

Számomra az első Utcazene fesztivál volt, pedig évek óta ment nagy sikerrel, de nem hallottam róla. Sajnáltam, hogy a korábbiakról lemaradtam.

La Tresca, megint. Ha július, akkor Utcazene - Veszprém és a mindig szórakoztató olasz csapat. Ha most hallottam volna először, nem tetszett volna annyira, mint 2008-ban. A műsor populárisabb lett, engedve a tombolni vágyó közönségnek, a lírai dalok elmaradtak, alig hallhattuk Christian Arlechino finom hegedűjátékát. Fabrizio Virgili magával ragadta a publikumot, mint mindig, hihetetlen energiájával és virtuóz harmonika játékával. Ruben megbízható invenciózus basszusjátékkal, Peo dinamikus dobolással adott precíz alapot a zenekarnak. Szívesen hallgattam volna többet Jack fuvolajátékát is, de Billy fürge akkordjai és Alberto elektromos gitárja a tömegnek kedveztek. Talán jövőre...